A soha viszont nem látásra, miniszterelnök úr!

„Az első reakcióm az öröm. A Gyurcsány-Orbán rivalizálásban meggyötört és letarolt Magyarország talán fellélegezhet. Bár a nagyobbik falat még hátra van.

A második reakcióm a keserűség. Húsz éve kellett volna visszavonulnia, távoznia, nem most, amikor már igazán nincs jelentősége. És hát azzal, hogy a DK-t hivatalosan az exfeleség, DK nevére írják, egyáltalán nem biztos, hogy a magyar baloldal levegőhöz jut. Inkább tűnik ez nekem 2026-os választási stratégiának, mint őszinte szembenézésnek azzal, hogy Gyurcsány Ferenc hosszú politikai pályafutása alatt csődbe vitte az országot, a költségvetés meghamisításával, állampolgárok összeverésével elkezdte a jogállam lebontását, szitokszóvá tette a liberalizmust és a baloldaliságot, kétharmadhoz juttatta Orbánt, majd minden ellenzéki próbálkozást megmérgezett és szétvert.

És harmadjára a legnagyobb probléma, hogy hiába távozik, a gyurcsányizmus itt marad velünk. A vezérkultusz, a szektás őrület, a minden gátlástalanságot és hazugságot legitimáló erő mítosza, az agresszió és a nagyotmondás. Ma már ez a politika. Orbán és Gyurcsány életműve egy lepusztult, kirabolt ország, egy végletekig hiszterizált társadalom, egy megtört értelmiség.

A soha viszont nem látásra, miniszterelnök úr!”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt